Törökország-nyugat (busszal, 2007)

Naplementekor érkeztünk Kappadokiaba, Uhcisar fényei, a “tündérkémények“, “püspöksüvegek” mindenkit elvarázsolnak. Az itteni camping Göreme központjában van, kellemes teraszos, medencés, elfogadható vizesblokkal. Négy nap zanzásítva: nagyon király volt az a motorbérlési lehetőség, szabadon “száguldozni” a környező települések látnivalói között, isteni érzés. A müezzin szokásos hajnali ébresztőjét itt megelőzte csacsi bőgése, illetve 20-30 hőlégballonok gázadásának hangja. Kaymakliban megnéztük a földalatti varos maradványait, jártunk Firca fazekas műhelyében, ahol a bemutatót követően a szerencséseknek lehetőségük nyílt kipróbálni a korongozást. A 45 fokos hőségben kimerítő volt a könnyed gyaloglás a Tuz-gölü tó sós medrében, vagy a 4 órásnak induló túra a Rose-valleyben. Megmásztuk Uchisar várát, a Pasabagi kéményeket, jártunk a Love valleyben. Az Ihlara völgy, (mini Grand canyon) barlanglakásokkal, sziklatemplomokkal tarkított túráját megelőzte, buszunk kerekének defektje. Zsolt-Peti gyors intézkedésének köszönhetően semmit nem csorbult a programunk. Délután jutott időnk egy régi karaván mindennapi életébe bepillantani (2,5 ytl). Saruhan felújított épületében néztünk egy kerengő „táncbemutatót”, Semát, amit dervisek adtak elő. A ceremónia 7 részből áll, ami végigkíséri az individuum misztikus utazását a szellemen és szereteten át az istenivel való egyesülésig. A szőnyegkészítés rejtelmeivel is megismertettek bennünket, nekem a selyemhernyó gubójából nyert selyemszál készítési technika tetszett. A kereskedő kitett magáért teával-borral kínált bennünket, repülő szőnyegek közepette, egyik ámulatból a másikba estünk, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb szőnyegek láttán, ám nem sokan vásároltak. Egy 2*3méteres szőnyegnél két ember éves munkája tükröződik az árban. Az esti bulik színhelyéül mindenképp a Flinstone-t javasoljuk. Kár, hogy Jmi csak utolsó nap fedeztük fel ezt a szórakozó helyet.