12.30 kor indultunk Isztambul felé, dupla annyi ember, kicsit hosszabb várakozás, míg megérkezünk a Sultanahmetbe. A szállásunkban van némi bizonytalanság a hétvégi Forma 1 futam miatt, de míg a túravezetők dolgoztak az ügyön, mi megnéztük a híres Kék mecsetet. Az éjszakát a csoport három részre szakadva kénytelen tölteni, különböző beosztású hostelszobákban. Az esti Isztambul forgatagát a Galatea-híd partjáról szemléljük. Magyar ismerősök invitálnak egy gyomorerősítőre a közeli tetőteraszos szállásukra. A Kékmecset „színjátékának” megtekintésével, rövid vizipipázással zárjuk az estét.
Reggel a Hagia Sofia (10 ytl) bejárásával kezdünk, csodálatosak a fennmaradt mozaikok. A Topkapi palota kertjében hűsölünk egy picit, majd a ciszterna (10 ytl) érdekes világába ereszkedünk a föld alá. Vasárnap sajnos egyik bazár sincs nyitva, csak a kínai piachoz hasonlító árusok több utcányi során baktattunk végig. Este a hajós városnézésre került sor. Nehezen akartak jönni az utastársak, ám senki nem bánta meg a 17 ytl-es több mint 2 órás hajókázást. Halk dallamok kíséretében cirkáltunk a part közelében, így lehetett, hogy láttunk egy kedves delfin bébit, s több medúzarajt is. A Boszporuszi híd fényjátékát már tök sötétben élveztük. A kialkudott árnál többet fizettünk be, ez lehetővé tette, hogy hazafelé közös halas szendvicset egyen a csapat, természetesen közös sörrel!
Utolsó nap délelőttre maradt, a bazárban bolyongás, az utolsó ajándékok, kaják megvétele, vagy még valami nevezetesség, ami kimarad. És persze, hogy kimaradt, így ide mindenképp vissza kell előbb utóbb jönni.
A haza út már-már példátlan gyorsasággal történt, egyedül a magyar határon álltunk 1 órát.
Mindenkinek, akinek szívéhez közel áll az Ezeregyéjszaka világa, ajánlom ezt az utat!