Edirne, Rodosto, Trója, Pergamon, Ephesos, Pamukkale... Hol kevesebb, hol már az elviselhetőség határát súrolja a sok turista, de meg hiányzik a várt „feeling”. Viszont, ahogy elhagytuk a partvidéket s közeledtünk az ország belsejébe, a hegyekkel körülvett, hatalmas, mélykék tó, szűk utcácskák, zene, kavalkád... Egridir csöppnyi főterén a helyi férfiak teájukat szürcsölve 'szkennelő' tekintetükkel végigmérnek, s mikor a műezzin hangját visszhangozzak a hegyek, miközben a mólon állok érzem, hogy megérkeztünk Törökországba.
Végtelenbe futó út, szól a blues, 'Tiszta Amerika', vagy még sem? Az elmúlt századból itt maradt kalyibákban rengeteg a szőnyeg, a párna, a vízipipa es egy csomó 'ezeregy éjszaka kincs'. A camping medencéje vonzza a hőségtől kitikkadt társaságot. A reggeli müezzint itt nem a kakasszó tarkítja, hanem a szomszéd szamár aranyos bőgése, illetve a sokszínű hőlégballonok gázégőjenek a duruzsolása honol a reggeli tájon. De ha már felkeltél, a kappadokiai taj kárpótol mindenért. A vulkántufa tornyocskák tengere az esti kivilágításban a legcsodálatosabb…
Festői tájak után kedden Bergamába értünk. A belepő itt is 10 ytl (általában lehet fizetni kártyával is, ezért nem okozott gondot, hogy meg mindig nem váltottam pénzt) Az akropolisz jól követhető az irányító táblák után is. Ha jól emlékszem 3 nyelven török, német, angol térképpel! A hátsó rész végéig érdemes kisétálni, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a víztározóra. A településen nagy útfelújítások folynak, a belváros kifőzdéiben mindenki megtalálhatja kedvéhez valót.
Az út talán legjobb szállása Kusadasiban volt. A beach forgatagában, füves, árnyas fák között, elegendő fürdő és wc, sőt még medence is, amit csak most, csak nekünk kinyitottak. A parti sétány hemzseg a jobbnál jobb vendéglőktől, de érdemes egy kicsit beljebb menni, s ugyan olyan minőséget olcsóbban megvenni.
Kusadasitól csak néhány km Ephesos.
Azt hittük kilenc órai érkezésünk korai, am a parkoló buszok száma láttán inkább elkéstünk. A hömpölygő emberáradat, sodort bennünket, nem lehetett igazan elvezni a látványt. (a belepő itt is a szokásos 10 ytl)
Az ókori világ hét csodájának egyiket tekintettük itt még meg (Artemisz templomának rekonstruált oszlopát, gólyafészekkel a tetején.)
Kb. 3 óra buszozás után pillantottuk meg először Pamukkale fehér (gyapot) medencéit. A délutáni kellemesebb időben, nem csak a naplemente fényeiben, hanem a vizesesek, mészkő tálcák vizében is fürödtünk. (5 ytl-t fizettünk, amivel az élelmesebb másnap délelőtt is be tudtak lógni.) Hireapolis maradványainak megtekintése után elindultunk Egridir felé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.