Törökország-nyugat (busszal, 2007)

Nyaralásunk 11. napján dél körül hagytuk el megannyi szép emlékünk színhelyét Göremét. A vulkáni kúp meghódítása előtt készleteinket a közeli Kyseri városában töltöttük fel. A hegy lábánál lévő „ojjektumban” 10 ytl-ért szálltunk meg, földön, hálózsákban 22-en egy szobában, persze ennek is meg van fillingje. 4.30-as kelés után 5.30-6.30 között sífelvonó segítségével feljebb jutottunk a hegyen. Mindenki a saját tempójának megfelelően mászott, így voltak, akik már 10.30-tól gyönyörködhettek a felhők árnyjátékában a vöröses-sárga vulkanikus köveken. Szerencsénk volt az idővel, a fel-felbukkanó felhők a tűző nap erejéből pont annyit takartak el, hogy kellemesen megtehető legyen a 3710m magasra fel-le túrázás. Így időben tovább utaztunk Hattusas felé
Attila fogadójánál rettenetes szélvihar tombolt, így csak a kemény mag vert sátrat, a többiek ismét az együtt alvást próbálták, a kényelmesebbek (15 ytl/fő) ágyban párnák közt hajtották nyugovóra fejüket. Délelőtt busz segítségével jártuk be a Hettita birodalom fővárosát. Óriási falakat, alagutakat másztunk meg, majdnem az összes kapuról készítettünk fotót, s persze az ajándék árusok kedvező, ám rámenős ajánlatának kevesen tudtunk ellenállni. Yazilikaya sziklaszentélyében a több ezer éves domborműveket kaptuk lencsevégre. Délután Ankarában sofőrjeinket dicséri, se perc alatt beértünk a központba, a múzeum közeli parkolóba. Mi nem a légkondicionált tárlatot választottuk, hanem felsétáltunk a citadellába. Az óváros ódon házai között mászkáltunk, panoráma fotót készítettünk a főváros háztetőiről, s környező hegyeiről. Az óvárosi piac mellett, mint megannyiszor ezen az úton, ettünk egy „tuvak”dönert, majd beszereztem 0,5ytl a mentacsokrot a másnapi teához.